Ma felhívtam az egyik számot, amit a befogadási minisztérium ügyintézője megadott. Kiderült, hogy ő a technológiai szakemberekkel foglalkozik, megadta valaki másnak a számát. Felhívtam azt is. Mindketten kedvesek, készségesek voltak, nem éreztem azt a sürgető érzést, mint általában, amikor izraeliekkel beszélek. Elmondtam, mit csináltam otthon, aztán abban maradtunk, küldök önéletrajzot, publikációs jegyzéket, és az oklevelek másolatát. Jó érzésem volt utána. Andrist kértem, szerezze be, fordíttassa le, küldje el, ami még nincs meg.
Ennyi elég is volt. Nem akarok többet csinálni, csak lépésről lépésre haladni. Nem bírnám energiával.
Kimerült vagyok. A szünetben elmentem a tengerhez, ennem és sétálnom kellett, hogy ne legyek rosszul. Ma korán lefekszem.
Viszont sikerült nappal képeket csinálnom a lakásról, és azokat eljuttatni az inboxomba. A mobilt is egyre otthonosabban használom. Hurrá!!
Készíts nekünk egy kis napsütéses tengerpartos képet lécci:)
VálaszTörlésItthon havazik, csudaszép ez a tájkép is.
A fészbukkra feltettem egyet. Ha azt nem tudod megnézni, elküldöm. Ma borús volt, de amikor hazajöttem, bent hűvösebb volt, mint kint. :)
VálaszTörlésna, mostmár értem, h miért ez a fürdőszoba lett...és te most folyamatosan kendőt hordasz? olvaslak ám és mindig hümmögök hozzá, csak nem látod:o)
VálaszTörlésja, meg azt veszem észre, hogy mennyi pajtásod van ott...
a tel.használatért meg egy nagy respect, sztem az volt eddig a legdurvább akadály...
ésésés nem jelölsz vissza skype-on?
pusz
Folyamatosan nem hordok kendőt, tegnap hordtam. Ha a telefon volt a legdurvább akadály, akkor nagyon rendben van ...
VálaszTörlésVisszajelölnélek, de nem látlak. Nem lehet, hogy valaki mást jelöltél be? :)