Aranykorok

A zsidó/keresztény vallás szerint volt régen egy aranykor, és majd eljön újra. A volt aranykor az Édenkert, a majd újra eljövendő a messiási kor lesz. Pais István szerint ez több vallásban is van. A Tórában még szó sincs a Messiásról és a feltámadásról. Azt gondoltam, hogy keresztény behatás, de P. I. szerint a zsidóktól ment a kereszténységbe, nevezetesen az i.e. 8. században élt Ézsaiástól (יְשַׁעְיָהוּ).

A jövő aranykorra vonatkozóan a marxi életmű is ír, kommunizmusnak nevezi.

A múltbeli aranykor némileg összhangban van az ateista(?) Harari történelemkönyvével (Sapiens), amikor azt fejtegeti, hogy az ember, amikor gyűjtögető életmódot folytatott, akkor szabad volt, és sokkal változatosabb étrenndje volt, szemben a rákövetkező mezőgazdasági korral, amikor is földhoz kötött volt, és csak azt ette, amit meg tudott termelni.

Ha ez igaz, akkor nem véletlen ez a nosztalgia, évszázadok, évezredek múlva is.

Nem tudtam eldönteni, hogy depressziós kezdek lenni, vagy csak szorongok. Attól félek, hogy tanítanom kell. Meghirdettük a Flow Coaching Schoolt, és meghirdettük együtt a tanárok a Gestalt Terápia Képzést is. Nem tudom, melyiktől féljek jobban. Mindent megteszek, hogy mind a kettő induljon, de jobban szeretném, ha csak az egyik indulna. Nagy eséllyel a GTK fog elindulni, a Coaching suli nem.

Regisztráltam az Elittárs c. honlapra, ami társkereső. És a nagy rosszkedvem közepén fedeztem fel, hogy egy csomóan megnézték a bemutatkozásomat, és páran írtak is. Ettől tök jó kedvem lett. Azt hiszem, nem is igazán akarok élettársat. Ha letelik a három hónap, kilépek. Végülis nekem most van itt az aranykor.

Vörös farok

Ritkán írok, mert alapvetően csendesen telnek a napjaim.

A minap azt mondta valaki, hogy a betegségem előtt okosabb voltam. Nem tudom eldönteni, hogy így van-e, vagy mivel megértőbb lettem, kevésbé vagyok kritikus mindennel és mindenkivel szemben, a kritikusságot tévesztik-e össze az okossággal.

Nemrég a zsinagógában beszélgettem egy nővel. Szomorúnak láttam, és le akart rázni, de mégsem mentem el. Úgyhogy elmondta, hogy mi bántja, és el is sírta magát. Aztán úgy láttam, megnyugodott. Most szombaton azt mondta, hogy járni akar hozzám. Már volt két pszichológusnál, de egyik sem figyelt rá annyira, hogy maradt volna. 

Reggel elmentem futni, aztán lezuhanyoztam, hajat mostam, azóta a hűvös szobában üldögélek, ma vsz. nem mozdulok ki. Megnéztem az emailjeimet, de nincs nagyon kedvem mást is csinálni. Pedig van egy listám, hogy miket kéne csinálni. Tegnap beszéltem valakivel, akivel már nagyon régen beszéltem, és mindenkire panaszkodott. kb. egy órát beszéltünk, aztán elköszöntem. De elég volt, és a rosszkedv azóta is kerülget.

Valami vörös farkat kéne a végére tennem, de nem jut semmi eszembe. Ha van valami ötleted, akkor írd meg, lécci.



ui: mindent megcsináltam a listáról! Juhééé

A hosszú élet titka

Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi az értelme a betegségeimnek. Általában hülyeségnek tartom a betegség értelmezését, de most nem tudok szabadulni ettől a gondolattól.

Az jutott eszembe, hogy Isten vagy egy Felsőbb Hatalom figyelmeztetni akar az élet végességére. Hogy ne legyek olyan elbizakodott, ideje tudomásul venni, hogy meg fogok halni. Ez csak figyelmeztetés, nem akar a Felsőbb Hatalom megölni, csak szembesíteni, hogy készüljek rá, ne felkészületlenül érjen a halál. Ezt a célját el is érte, nem tudom, mit jelent a készülés, de készülök rá.

Ezt elmondtam P-nek, de őneki más elmélete van rá, amit használ is. Azt mondja, hogy kétszer figyelmeztetett a F.H., hogy lassuljak le, de én nem voltam hajlandó lelassulni. Harmadszorra már lelassított erővel, aminek nem voltam képes ellenállni. Azt mondja, többször eszébe jutok, és a történetem is, amikor pörög ezerrel.

Azt hiszem, meg fogom kérdezni H-t, az ortodox tanulótársamat is.

Az is lehet, hogy a F.H. arra tanít, hogy lassuljak le, és legyek elégedett azzal ami van.

Egy öreg japán bölcs azt mondta, hogy a hosszú élet titka a jövőkép. Egy vezetéselméleti videóban is láttam, ha jövőképed van, lehetsz kedves, nem kedves, követni fognak az emberek.

Ha van jövőképünk, akkor van vágyunk is az elérni. És amikor elérjük, akkor rögtön alkotni kell egy másikat, hogy hosszú életűek legyünk, ha igaz, amit az öreg japán bölcs mond.

De nekem nincs jövőképem. Elégedett vagyok azzal, amim van. Lehet, hogy buddhista lettem?

Egy zsidó mondás szerint gazdag ember az, aki elégedett azzal, amije van. Akkor én gazdag vagyok.

Viszont ha igaz, hogy most jellemző rám az elégedettség azzal, ami van, akkor az is igaz, hogy ez olyan állapot, hogy nem hozok létre semmi újat. Ha nincs vágy, akkor nincs új dolog sem. azt hiszem.

Felemás kedv

Most már jobb kedvem van. Reggel voltam futni, egész nap egyedül vagyok, még telefonon sem hív senki. Lehet, hogy a mai nap egy szót sem szólok.

De ez nem zavar.

M-val beszéltem telefonon. Próbált rábeszélni, hogy ne lógassam az orrom, ne gondoljak a halálra. Nekem viszont fontos, hogy készüljek a halálra, még ha mondjuk 20 év múlva is jön. A készülés nem azt jelenti, hogy várom, hogy hamarosan bekövetkezzék, hanem hogy tudomásul veszem, hogy közeleg. És ez jó. El tudok engedni csomó dolgot, amik feszítettek korábban.

Erről jut eszembe, hogy G. felhívott, hogy nem beszélgettünk arról, hogy újra akarom a Flow Coaching Schoolt indítani, és valaki külsős szervezi, és ezt ő nem szereti. Sem azt nem szereti, hogy nem beszélgettünk róla, sem azt, hogy külsős szervezi. Nem emlékszem, hogy megegyeztünk volna, hogy beszélgetünk. Mivel nincs belsős, aki ebben segítene, de van külsős, ezért rábízom.

Ahányszor eszembe jut, hogy a jövő héten beszélünk, ideges leszek. Mikor délután lefekszem, hogy egy kicsit aludjak, rögtön eszembe jut, és nem is tudok elaludni. Sebaj, majd alszom éjjel.

Az igazi baja az, hogy versenytársakat képezek. Eddig egy példa volt arra, hogy egy versenyben a tanítványom győzött, jóval kevesebbet kérve a mi árunknál. Hát ezt megértem. Mármint azt, hogy ez idegesíti G-t, de ez csak egy eset. Nem tudok többről.

Ha nagyon lebaszna G., akkor lehet, hogy felajánlom, hogy otthagyom a céget. Végülis én sem adok semmit a cégnek, és a cég sem ad semmit nekem. Hacsak nem az osztalékot. De arról le tudok mondani, ha cserébe nem baszogatnak.

Most elolvastam egy svéd könyvet, a címe: „Nem vagyok Miriam”. Egy cigánylányról szól, aki Auschwitz után Svédországban köt ki, és már a táborban Miriam Goldberg, egy halott lány ruháiba öltözött, és felvette a személyazonosságát is. Ott halt meg az unokatestvére, és a kisöccse. Amikor a kisfiúról volt szó, akkor mindig elkezdtem könnyezni. Most már túl vagyok azon a szorongáson, hogy a gyerekeimmel mi történhet, de egyszer álmodtam, hogy a kisunokám meghalt, és ezen még nem vagyok túl.

Azt hittem, ez egy sokkal vidámabb blogbejegyzés lesz, de ilyenre sikerült.

Azon töprengek ...

Azon töprengek, hogy elpazarolódott az életem. Volt sokféle tehetség bennem, jól tudtam énekelni, matekban is jó voltam, írni is érdekesen tudtam, talán még más is, és mi lett belőlem.

Már most, hogy beteg voltam, a jóval fiatalabb „tanár-kollégáim” megtámadtak, úgyhogy biztos vagyok abban, ha meghalok, pillanatok alatt feledésbe merülök.

Nem használtam ki a bennem rejlő sokféle tudást, de a környezet sem volt ezt támogató.

Most, hogy ezt leírom, úgy hangzik, önfelmentő magyarázkodás. Szombaton írom, amikor tilos lenne írni, de most vagyok abban az állapotban, amikor ezt meg tudom fogalmazni, mert most a cselekvés, a céltudatos tett nem vonja el a figyelmemet ezektől a gondolatoktól.

Gondolkodom azon, hogy ha feledésbe is merülök, volt-e valami, amit megváltoztattam, esetleg visszavonhatatlanul.

A gyerekek. Valamit továbbvisznek abból, ami én voltam. Nem tudom megfogalmazni, mit, de valamit.

Korábban azt gondoltam volna, hogy a Gestalt Egyesület. De az most annyira anyagias lett, hogy ez már nem az enyém. Meg kell elégednem azzal, hogy a gyerekeim. Már az unokáim sem, ők idegenkednek tőlem. Ez lehet, hogy később megváltozik, de most ez van.

Egyre jobban érzem az egyedüllétemet. Azt a magányt, ami a születésnél lehet, a szülésnél, és a meghalásnál. Készülök a halálra.

Egyszer olvastam, hogy az embernek öreg korában is kell lennie 10 éves tervének, az a hosszú élet titka. Azóta is ezen gondolkodom, de nekem nincs 10 éves tervem. Még 5 éves sincs.

Majdnem ráfáztam!

A minap megmentettem 400 ezer forintomat. Hívtak telefonon, hogy megmérik a nyaki ütőerek áteresztő képességét. Na, ez igen, gondoltam, és bejelentkeztem. Kérdeztem, hogy mit kell érte tennem, azt mondták, semmit, nincs semmi kötelezettség, nem kell meghallgatnom előadást, nincs is árubemutató.

Elmentem a megbeszélt időpontra. Előtte még felhívott a srác, hogy mit főzzön, teát vagy kávét, amikor megyek. Mondtam, teát. Vsz. így emlékeztetik az embert arra, hogy időre kell mennie. Rengetegen vártak a váróban. Leültem, vártam. Egyszer csak megjelent egy fehér inges kisportolt fiatalember, és hangosan a nevemet mondta. Ez nem nagyon tetszett, de nem tudtam volna jobb megoldást.

Bementünk egy icike-picike szobába. A folyosón meglepve láttam, hogy csupa fehér inges kisportolt fiatalember van. Ezek szerint csak ilyeneket alkalmaznak.

Beszélgetni kezdtünk. Többször megdicsért, hol a szakmám miatt, hol más miatt. Gondolom, ez hozzátartozik a dologhoz, de ez nem csökkentette a gyanakvásomat. Nem kérdeztem sokat, de azt hiszem, több mindent megtudtam róla, mint ő énrólam. Hajdú-Biharból jött, egészségügyi szakiskolát végzett, négy éve itt dolgozik. Nagyon hosszú ideig beszélgettünk, már egy óra is beletetelt, amikor megkérdeztem, hogy mikor következik a mérés. Mondta, hogy vannak a mérőszobában, de mindjárt.

Hamarosan bementünk. Kb. öt perce voltunk ott, amikor bejött egy másik kisportolt fiatalember egy öreg házaspárral. Kissé összevitatkoztak, hogy kié a szoba, de aztán ők is maradtak, mi is. Rájuk férne kis működésfejlesztés.

Azt mondta, lazuljak el, el is lazultam. A fülemre tett egy fülhallgatót, amiben mindenféle kattogást hallottam. Öt vagy tíz percig tarthatott az egész, kinyomtatott három lapot, és visszamentünk az icike-picike szobába. Kezdte a szívemmel. Ott sok sárga jel volt, ami átlagos és jó áteresztést jelent. Nagyon-nagyon megdicsért érte. Aztán az agyamra ment, ahol kevesebb volt, de azt mondta, ez is oké. Aztán a nyaki ütőeremet néztük meg, ahol csak fekete jelek voltak, és azt mondta, hogy ez nagyon gáz. Ezek plakkok, amik nem szüntethetők meg. Viszont nekik van egy gépük, ami ugyan nem fogja jobbá tenni, de ugyanilyen marad, és nem romlik.

Erről elbeszélgettünk kicsinyég, azt javasolta, hogy menjünk be az orvosnőhöz, de nem állt fel, hogy na, akkor menjünk. Azt is megkérdeztem, hogy mennyibe kerül ez a gép. Mikor már harmadszor kérdeztem, akkor megmondta, hogy 390 ezer. Mindent bevetett a zsarolástól a fenyegetésig. Mondtam, hogy „maga el akar adni nekem valamit”. Ezen meglepetésemre teljesen megsértődött, mondta, hogy ha nekem egy ügyfél azt mondja, hogy csak a pénze kell, akkor én mit szólnék. Ugyan nekem még senki nem mondta ezt, de azt válaszoltam, hogy „akkor ne raboljuk egymás idejét”. Mondta, hogy na, ugye, közben meg ijedtség látszott az arcán, hogy tényleg elmegyek, és nem győzködhet tovább.

Amikor már többedszer mondta, hogy akkor nekünk nem érdemes beszélgetni, akkor felálltam. Próbált megint leültetni, de nem ültem le. Elkértem a nyomtatott lapokat, kezet fogtunk, és kimentem. Ő kikísért, megint nyújtottam a kezem, de nem fogta meg. Gondolom, csúnyán rontottam a statisztikáján. Vagy nagyon nyirkos volt a tenyere, azért nem akart kezet fogni még egyszer.

Nehéz volt ez. Máskor nem megyek ingyenes semmire.

Ez elég jó? Nem tudom, hogy mit kéne még csinálnom ...

Az Európai Unió törvényei előírják, hogy a blogodon tájékoztasd az Európai Unióból érkező látogatókat arról, hogy milyen cookie-kat használsz, és milyen adatokat gyűjtesz. A jogszabályok sok esetben azt is előírják, hogy a beleegyezésüket kérd.

Segítségképpen elhelyeztünk egy értesítést a blogodon arról, hogy a Google miként használ egyes Blogger- és Google-cookie-kat (például Google Analytics- és AdSense-cookie-kat), illetve milyen adatokat gyűjt.

Te tartozol felelősséggel azért, hogy ez az értesítés valóban működjön és megjelenjen a blogodon. Ha más cookie-kat (például harmadik fél által fejlesztett funkciókat) is használsz, előfordulhat, hogy ez az értesítést nem megfelelő számodra, hiszen lehet, hogy további adatokat is begyűjtesz a felhasználóktól.

További információ az értesítésről és a kötelezettségeidről.

A Blogger már nem támogatja az OpenID szolgáltatást. Lehet, hogy a meglévő OpenID-hozzászólások és az OpenID-beállításaid módosultak. További információ.

Cookies notification in European Union countries

European Union (EU) laws require you to give EU visitors information about cookies used on your blog. In many cases, these laws also require you to obtain consent.

As a courtesy, we have added a notice on your blog to help meet these regulations. The notice lets visitors know about Google's use of certain Blogger and Google cookies on your blog, including Google Analytics and AdSense cookies. Learn about Google’s privacy practices and how Google uses data on partner sites.

Change the notice

How to change or disable notice

If you have edited your blog in a way that hides this notice, it will be your responsibility to notify your visitors about cookies used on your blog and if necessary, obtain consent. Also, if you have added other blog features that set cookies, including third-party analytics or advertising services, you’ll need to provide additional or a different notice.

It is your responsibility to determine, based on your cookie use, what else would be appropriate. If you choose to use a different notice, be sure you still comply with Google’s EU user consent policy. Learn more on generating cookie notices.

See the notice

To see the notice if you’re outside of the EU, view your blog and change the country code, for example blogspot.fr orblogspot.co.uk. If you use a custom domain, you won't see the notice outside of the EU.