Banki sikerek

Tegnap éjszaka sokáig chateltem olyannal, akivel mostanában keveset beszélgettünk. Nagyon kellemes, otthonos érzés volt. Aztán kilenc órát aludtam.

Nem sok kedvem van felkelni. De amikor elhúzom a függönyöket, és megint verőfény van kint, visszatér a lendületem.

Megint megpróbáltam átutalni a magyar számlámról az izraelire. Az ilyentől, ha nem sikerül rögtön, pánikba esem. Az otthoni bankáromnak írtam tegnap, amikor nem ment, mára válaszolt. Aztán Pisti is segített, és így sikerült. Addigra már kimerültem. Még azt is el akarta magyarázni, hogy tudok a blogon írni és elmenteni, de ez már túl sok lett volna. Ha még tovább kell új technikával foglalkoznom, kiegyenesednek az agytekervényeim. Pedig még hátravan, hogy az izraeli bank honlapján meg tudjam nézni, mennyi pénzem van. Ezt egyszer már próbáltam, nem sikerült, azóta halogatom. De meg akarom csinálni, mert a tulajdonosnak tartozom a pénzzel, és nem akarom várakoztatni.

Végeztem az átutalással, ettem, és mentem iskolába. Egy fekete nő megszólított az utcán, csak a pénz szót értettem. Mentem tovább. A közelben lévő szőnyegbolt tulajdonosa kint állt, és nézte a nőt. Otthon szoktam adni, ha pénzt kérnek, bár nem mindnek. Egyszer Amerikában volt hogy egy nő kért, és nem adtam, máig emlékszem rá, és sajnálom, hogy nem adtam, de akkoriban ott is új voltam, és nem értettem rögtön, amit mondott. Most is ez volt. Azt hiszem, a félelem visz tovább. Lehet, hogy erre az asszonyra is mindig fogok emlékezni. De ezt már nem tudom meg nem történtté tenni.

Nem írtam meg a leckét. Az órakezdésig meg a szünetben próbáltam behozni a lemaradást. A füzetemet is elfelejtettem elvinni, így fejből írtam a szavakat, nem tudtam leellenőrizni. Kevésbé tudtam figyelni, mint eddig, még mindig rajtam volt a bankolás stressze, de még így is felvillanyozott a tanulás. Most már kezdek gyorsabban irni. Ez haladás. A tulaj közben felhivott, hogy találkozzunk korábban, de mondtam, hogy fél 6-ig iskolában vagyok. Nem akarok még egy félórát sem kihagyni. Elfogadta.

Megkaptam a kulcsokat. A cigányképű tulaj mindent megmutatott, bekapcsoltuk a TV-t, megnéztük az internet kapcsolatot. A gtalk nem működik, de egyébként van kapcsolat. Gyorsan, szinte kapkodva beszél, és mozog. Kértem a szobába több fényt, holnap jön, és kicseréli a körtét. Aztán ottmaradtam egyedül. Tettem-vettem, de nincs még kedvem itt aludni. Rideg. Nappal barátságosabb. Holnap vennem kell szőnyeget, vagy valamit, amitől otthonosabb. Meg műanyag tálakat, hogy tudjak mosogatni. Lesz TV-m, tudok híreket nézni, hátha segít a nyelvtanulásban, meg egyébként is, amíg nem tudom, mi történik itt, addig vendég vagyok.

Visszajöttem J-hez, bekapcsoltam a gépét, és nekiálltam a helyi bank honlapján az internetes bankba bejutásnak. Nem ment. Felhivtam a megadott számot, az ügyintéző precizen és gyorsan magyarázott angolul. Kértem, hogy lassabban, és válaszolta, hogy persze, "no pressure". Ez levette a nyomást rólam. Lehet az itteniekkel beszélni, ha az ember tudja, hogy mit akar. Kb. 20 perc próbálgatás után rájöttem, hogy a bankfiókban az ügyintéző elírta a bankszámlaszámomat, ezért nem sikerült bejutnom a honlapra. Ez is megvan. Mire végeztem, az arcom teljesen kipirosodott. Két banki akció egy napra, hatalmas teljesítmény. Büszke vagyok magamra.

Van 4500 sékelem, ezt mind itt kaptam. Idéntől felemelték az apanázst kb. 20 %-kal. Éljen, éljen!!

Egy korábbi magyar ismerős a JMPointon üzenetet írt, levelezni kezdtünk, kérdezte, hogy ugye itt mindenki depis a háború miatt, és nem bíznak a barátaikban sem, hátha hátulról beléjük döfik a kést. Meglepett. Itt Tel Avivban nyoma sincs a háborúnak, fegyvereseket sem látok, katonai helikoptert is csak egyszer. Lehet, hogy a saját rosszkedvét vetiti ide.

Felmegyünk a tetőre. A Hold a tenger fölött, nagy és aranysárga karéj. Még soha nem láttam ilyet.

Tanulás, tanulás ...

A képen a Nordau utca, Jé ablakából, ami látszik, az út keletre, a középső járdasziget bicikliseknek, gyalogosoknak, padokkal, és a háttérben a tenger. A nap lemenőben.

Tegnap este kóser japán étterembe mentünk ünnepelni. Kóser kínai megvolt, kóser japán megvolt, hamburger is, mi lehet még? A két fiú kedvesen cukkolta Jé-t a vallással. Állta a sarat.

Reggel haraggal ébredtem. Már tegnap este kezdődött. Körülzár és közben belül nő az energiám. Lépnem kell. Kezdek Jé terhére lenni, ez az érzésem. P-nél a háromszáz x-edik helyen vagyok, nincs már rám szüksége, és leginkább csak kussolok, nehogy feldühitsem. A-val is beszéltem, nincs jó állapotban, túl sok kötelezettség van rajta, miközben nincs hozzájuk energiája. Mondtam, ha jó neki, hívjon, találkozzunk, beszéljünk. Mondta, hogy az jó lenne, de február elejéig nem látja, hogy mikor tudnánk találkozni. Majd eldönti.

Elpakolom a matracomat, elhúzom a függönyöket, ragyogó napsütés kint. Belül az ablakokon csöpög le a víz. Lecsapódik a pára a hideg ablakon.

Felhívom D-t, a konyhátlan lakások tulajdonosát, hogy odaadom az előleget, és kifizetem a többit, amikor megjön a pénzem. Találkozunk 1-kor a lakásban, hozza a takarítónőt is. Jövök-megyek a két konyhátlan lakás között, nehezen döntök, hogy melyik legyen. Amikor a minap A-nak mondtam, hogy az egyablakosnak jobban tetszik a fürdőszobája, azt válaszolta, hogy akkor ezek szerint a fürdőszobában akarok lakni. Elnevettem magam. Tényleg.

Most kiderül, hogy 2750 a háromablakos, nem 2550, ahogy én emlékeztem. Végül a háromablakos mellett döntök, de kérem D-t, hogy a másikban lévő polcot is tegye oda. Aláírom a szerződést. Meglátja a személyimben a születési évemet, és döbbenten kérdi, hogy akkor születtem-e. Mondtam, hogy igen. Erre teljesen kivirul az arca, hogy azt hitte, 40-45 között vagyok. Ezt jó hallani. Megegyezünk, hogy találkozunk holnap este, ideadja a kulcsokat, és beköltözhetek. Aztán a motorján elvisz az iskolába.

Jönnek a reakciók a blogra. O. most jött rá, hogy elmentem, és elkezdtem hiányozni neki. Amit ir jellemzésül a blogra, az költői. Nagyon szép. B. azt írja, bátor vagyok, hogy az álmaimról is írok, és bárki olvashatja. Igaza van, nem mindenki tudhatja, hogy az álombéli szex nem szexről szól. De nem zavar, legalábbis annyira nem, hogy ne tegyem. V. gondosan és precízen elemezte az egyik álmomat, nem is tudnám azt mondani, hogy nincs igaza, de én jobban szeretem az egyszerűbb értelmezést. Így inkább úgy olvastam, mint az ő irodalmát.

Megint nagyon jó élmény volt az iskolában tanulni. Nagyon élvezem, amikor értem, amit a tanárnő mond. Szerencsére a többiek is lelkesen vesznek részt. Mindenki fiatalabb, mint én. Az utánam következő legöregebb nő nyolc évvel fiatalabb. Pszichológus. Azt mondta tört angolsággal, hogy nem volt semmi reménye, hogy itt tud érvényesülni, de most ismerve engem, újra reménykedik. Ez vicces. Semmit nem kell tennem, csak bemondom, hány éves vagyok, és visszatér az emberek életkedve.

Este elmentem a zsinagógába tanulni. Eltévedtem, és olyan utcákban jártam, ahol eddig még soha. Kávézók, éttermek egymás után, némelyik tele van. Gazdag helynek látszik, Amerikára emlékeztet. Kis segítséggel megtalálom a zsinagógát, mire odaérek, már elkezdték abban az emeleti teremben, ahol a szombat délelőtti ima folyt. Most a Tóraszekrény a sarokba tolva, négy hosszú asztal középen egymás mellett, az emberek körülülik. Tizenketten vagyunk. Ebben a csoportban is több a nő, és a férfiak egy részén nincs kipa. Ez nekem nagyon furcsa, Zoli ezt nem engedné.

A tanulás angolul zajlik, "Mózes és a vezetés tragédiája" címmel. Egy brit angolsággal beszélő férfi vezeti. Összehasonlítjuk az újszülött Mózes, Romulus és Remus és Oedipus történetét. Aztán arról beszélgetünk, hogy a Tórából annak a három résznek, amikor Mózes megöli az egyiptomit, elmenekül Midjánba, és segít a főpap lányainak megitatni az állataikat, mi lehet a jelentősége vezetővé alakulása szempontjából. Olvasunk egy midrást is, ahol Mózes az Örökkévalóval alkudozik, hogy tovább élhessen. Ez hihetetlenül kedves történet, elég kitartóan és provokatívan próbálkozik. Olyan a midrás hangulata, mint amikor egy öreg, sokat tapasztalt bölcs ember nagy szeretettel irányít egy magabiztos kezdőt, de nem türelmetlen, kivárja, míg az minden érvét bedobja. Van a csoportban, aki szerint Isten nem volt fair Mózessel. A beszélgetést vezető feltette azt a kérdést, hogy hogyan lehet az, hogy emberölés annyira különbözően van a Tórában megítélve, majd mondott is erre értelmezést. Nekem más értelmezésem van, de nem mondtam, lezárta, vége lett az órának. Erre máskor is jövök, ez tetszik. Közben teáztam, kekszet ettem, meg bort ittam. Úgyhogy volt testi, lelki, szellemi gyarapodás. Jólesett.

Felmentem a tetőre. Szemerkél az eső, a Hold a hátán fekszik, olyan mint egy hintaágy.