2011. január 10., hétfő

Tanulás, tanulás ...

A képen a Nordau utca, Jé ablakából, ami látszik, az út keletre, a középső járdasziget bicikliseknek, gyalogosoknak, padokkal, és a háttérben a tenger. A nap lemenőben.

Tegnap este kóser japán étterembe mentünk ünnepelni. Kóser kínai megvolt, kóser japán megvolt, hamburger is, mi lehet még? A két fiú kedvesen cukkolta Jé-t a vallással. Állta a sarat.

Reggel haraggal ébredtem. Már tegnap este kezdődött. Körülzár és közben belül nő az energiám. Lépnem kell. Kezdek Jé terhére lenni, ez az érzésem. P-nél a háromszáz x-edik helyen vagyok, nincs már rám szüksége, és leginkább csak kussolok, nehogy feldühitsem. A-val is beszéltem, nincs jó állapotban, túl sok kötelezettség van rajta, miközben nincs hozzájuk energiája. Mondtam, ha jó neki, hívjon, találkozzunk, beszéljünk. Mondta, hogy az jó lenne, de február elejéig nem látja, hogy mikor tudnánk találkozni. Majd eldönti.

Elpakolom a matracomat, elhúzom a függönyöket, ragyogó napsütés kint. Belül az ablakokon csöpög le a víz. Lecsapódik a pára a hideg ablakon.

Felhívom D-t, a konyhátlan lakások tulajdonosát, hogy odaadom az előleget, és kifizetem a többit, amikor megjön a pénzem. Találkozunk 1-kor a lakásban, hozza a takarítónőt is. Jövök-megyek a két konyhátlan lakás között, nehezen döntök, hogy melyik legyen. Amikor a minap A-nak mondtam, hogy az egyablakosnak jobban tetszik a fürdőszobája, azt válaszolta, hogy akkor ezek szerint a fürdőszobában akarok lakni. Elnevettem magam. Tényleg.

Most kiderül, hogy 2750 a háromablakos, nem 2550, ahogy én emlékeztem. Végül a háromablakos mellett döntök, de kérem D-t, hogy a másikban lévő polcot is tegye oda. Aláírom a szerződést. Meglátja a személyimben a születési évemet, és döbbenten kérdi, hogy akkor születtem-e. Mondtam, hogy igen. Erre teljesen kivirul az arca, hogy azt hitte, 40-45 között vagyok. Ezt jó hallani. Megegyezünk, hogy találkozunk holnap este, ideadja a kulcsokat, és beköltözhetek. Aztán a motorján elvisz az iskolába.

Jönnek a reakciók a blogra. O. most jött rá, hogy elmentem, és elkezdtem hiányozni neki. Amit ir jellemzésül a blogra, az költői. Nagyon szép. B. azt írja, bátor vagyok, hogy az álmaimról is írok, és bárki olvashatja. Igaza van, nem mindenki tudhatja, hogy az álombéli szex nem szexről szól. De nem zavar, legalábbis annyira nem, hogy ne tegyem. V. gondosan és precízen elemezte az egyik álmomat, nem is tudnám azt mondani, hogy nincs igaza, de én jobban szeretem az egyszerűbb értelmezést. Így inkább úgy olvastam, mint az ő irodalmát.

Megint nagyon jó élmény volt az iskolában tanulni. Nagyon élvezem, amikor értem, amit a tanárnő mond. Szerencsére a többiek is lelkesen vesznek részt. Mindenki fiatalabb, mint én. Az utánam következő legöregebb nő nyolc évvel fiatalabb. Pszichológus. Azt mondta tört angolsággal, hogy nem volt semmi reménye, hogy itt tud érvényesülni, de most ismerve engem, újra reménykedik. Ez vicces. Semmit nem kell tennem, csak bemondom, hány éves vagyok, és visszatér az emberek életkedve.

Este elmentem a zsinagógába tanulni. Eltévedtem, és olyan utcákban jártam, ahol eddig még soha. Kávézók, éttermek egymás után, némelyik tele van. Gazdag helynek látszik, Amerikára emlékeztet. Kis segítséggel megtalálom a zsinagógát, mire odaérek, már elkezdték abban az emeleti teremben, ahol a szombat délelőtti ima folyt. Most a Tóraszekrény a sarokba tolva, négy hosszú asztal középen egymás mellett, az emberek körülülik. Tizenketten vagyunk. Ebben a csoportban is több a nő, és a férfiak egy részén nincs kipa. Ez nekem nagyon furcsa, Zoli ezt nem engedné.

A tanulás angolul zajlik, "Mózes és a vezetés tragédiája" címmel. Egy brit angolsággal beszélő férfi vezeti. Összehasonlítjuk az újszülött Mózes, Romulus és Remus és Oedipus történetét. Aztán arról beszélgetünk, hogy a Tórából annak a három résznek, amikor Mózes megöli az egyiptomit, elmenekül Midjánba, és segít a főpap lányainak megitatni az állataikat, mi lehet a jelentősége vezetővé alakulása szempontjából. Olvasunk egy midrást is, ahol Mózes az Örökkévalóval alkudozik, hogy tovább élhessen. Ez hihetetlenül kedves történet, elég kitartóan és provokatívan próbálkozik. Olyan a midrás hangulata, mint amikor egy öreg, sokat tapasztalt bölcs ember nagy szeretettel irányít egy magabiztos kezdőt, de nem türelmetlen, kivárja, míg az minden érvét bedobja. Van a csoportban, aki szerint Isten nem volt fair Mózessel. A beszélgetést vezető feltette azt a kérdést, hogy hogyan lehet az, hogy emberölés annyira különbözően van a Tórában megítélve, majd mondott is erre értelmezést. Nekem más értelmezésem van, de nem mondtam, lezárta, vége lett az órának. Erre máskor is jövök, ez tetszik. Közben teáztam, kekszet ettem, meg bort ittam. Úgyhogy volt testi, lelki, szellemi gyarapodás. Jólesett.

Felmentem a tetőre. Szemerkél az eső, a Hold a hátán fekszik, olyan mint egy hintaágy.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése