Szombat, más semmi ...

Megint álmodtam reggel. Egy iskolában vagyok, felnőtt, talán kisegítő, talán tanár. Az iskola jégtáncversenyt rendez. Hajnal van, még sötét, mellettem egy lány, már a táncruhájában. Fázom. Még csak víz van, jég sehol. Azt mondja, már megszokta, hogy nincs még jég, nem aggódik, estére lesz. Nehezen hiszem, de nyugodtnak látszik. Inkább én aggódom. Kérdezem, hogy hozzak-e valamit, azt mondja, lilahagymát, fehérhagymát és teát. Elindulok lilahagymát keresni. Közben felébredek a kukásautóra.

Apropó, kukásautó. Valamelyik nap kiraktak a ház elé egy kanapét. Egy-két napig ott volt, aztán valamelyik reggel jött a kukásautó, berakták a kanapét, aztán a kukákat illesztették rá a kocsira. Ijesztő volt, ahogy a kanapé eltűnt az autóban.

A Tórát megint én vittem körbe. Már vitték a férfiaknál, és senki nem mozdult. Odamentem az elválasztó végéhez, és úgy vettem át, hogy ne érjek a rabbihoz, aki átadta. Figyeltem, hogy ki akarja megérinteni a nők közül, és odatartottam. Aztán úgy adtam át, hogy ne érjek ahhoz, aki átveszi.

Ma csak Dáliával beszéltem. Héberül beszélt hozzám, keveset értettem, de nem akartam megszakítani. A többiek, mintha nem láttak volna. Talán, mert hosszú szoknyában voltam, és kendő volt a fejemen, és itt a dresszkód elég egyértelmű. Aztán egy nő tartotta a tanítást, mindenki figyelt. Elképzeltem, hogy egyszer én is felkészülök, és héberül tanítok.

Juli ablakából nem láttuk a tengert. Olyan, mintha köd lenne, de nem fehér, hanem sárgás. Homok a levegőben.

Nadav nálunk ebédelt. Mondtam héber-angol keveréknyelven, hogy tartozom neki a székért. Héberül válaszolt, hogy ajándék.

Láttunk egy polcot az egyik ház előtt, ami éppen jó lenne nekem. A szombat miatt nem vittük el. Kiment a szombat, elmentünk a házhoz, de addigra nem volt ott. Kár, pont ilyenre lett volna szükségem.

Furcsa, de kezdek unatkozni. Nincs stressz.

Hétköznapok hétköznapja

Az első gombalevesem itt. Új fazékban, új főzőlapon, új fakanállal. Új mobillal fényképezve, és végre sikerült elküldenem a saját címemre. Előbb-utóbb kiismerem a mobilomat is.

Tegnap K-val fagyiztam, P-vel és itteni barátjával vacsoráztam. Velem együtt három teljesen különböző stratégia a meghonosodásra. Az egyik: férj, lakásfelújítás, állás, ulpán. Ezt nem bírnám. A másik: az üzleti életbe bekapcsolódás, az itt élés helyszíneinek előkészítése, félév után kijövetel. Az enyém: baráti kapcsolatok előkészítése, itt először ulpán. Az övék alapos és gondos. Biztos működni fog. Az enyém kényelmes. Remélem, működni fog. Azért bizonytalan vagyok benne. Mindenesetre a báránysült, a beszélgetés, a borozgatás nagyon jó volt.

Szombaton a zsinagógában a Tóraolvasás előtt izgatottan ficeregtem. Aztán mikor kivették, és körbevitték a férfirészlegen, hátrarohantam. Egy fiatal nő állt ott, kézmozdulattal kérdeztem, azt mondta nevetve, ő ehhez túl primitív. Beálltam a paraván végéhez, és átvettem a Tóratekercset. Körbevittem a női részlegen, hogy mindenki megérinthesse, aki akarja. Egy kislánynak kicsit lejjebb is tartottam, mert ő is érinteni akarta. Aztán a paraván elején átadtam. Nagyon boldog voltam! Tóraolvasás után megint körbevittem. Viszont hétfőn elfelejtettem elmenni a tanulásra. Na, majd a jövő héten.

Az ulpánon majdnem minden nap késve érkezek be. Soha, semmikor nem késtem, erre mindig vigyáztam. Itt meg akkor indulok, amikor kezdődik az óra, így negyed órát kések. Éppen akkor érkeztem, amikor az egyik tanuló és a tanár vitatkozott azon, hogy szombaton lehet-e tanulni. Ahogy beléptem, a tanár mondta, itt van a mi rabbink, majd ő megmondja. Amikor válaszoltam a kérdésére, akkor a tanuló elfogadta a választ. Én vagyok az egyetlen szombattartó a csoportban.

A második részben minden nap van tíz perc, amikor zombi leszek. De ezt most már tudom, azt is, hogy a szünet alatt visszatér belém az élet. A héten elkezdtük a múlt időt. Ezt már tudom, így nem nehéz, de az írás tempója megterhel. Viszont arra is rájöttem, hogyan tudom az írott gimelt és zájint megkülönböztetni, így nem kell mindig megnéznem. Gyorsul az írásom. Elment egy lány, visszament Mexikóba, folytatja az egyetemet.

Ma a tanár azt mondta, Izraelben nincs háború, de béke sincs. Végigvettük a szomszédos országokat, melyikkel milyen a viszony. Egyiptomra azt mondta, "hideg béke" van. A katonaságról azt mesélte, hogy törvény van arra, hogy legalább háromhetente hazamehessenek a katonák. Ha két hétig nem megy haza a fia valakinek, akkor az anya felháborodottan felhívja a tábornokot. Egyszer az ő fiának a parancsnoka felhívta őt, hogy a fia mindig elkésik, és nem tud mit csinálni vele. Nagy urak itt az anyák!

Nézem a híradót, a műsorvezető olyan gyakran vágja félbe az interjúzott személyt, ahogy a magyar TV-ben nemigen viselnék el. Aztán nézem az időjárás-jelentést, és nem értem, hogy miért szombattal kezdik. Egy idő után rájövök, hogy balról kezdem a táblázatot nézni, ahelyett, hogy jobbról kezdeném.

Elment az áram. Az egész házban, így megismertem a szomszédasszonyaimat, amikor kijöttek belenézni a sötétbe. Az egyik amerikai lehet a kiejtése alapján, a másik orosz. Az amerikainak adtam mécseseket, hogy tudjon világítani, az orosznak volt gyertyája. Elmentem vásárolni, hátha addig visszajön az áram. Akkor láttam, hogy az egész utcában sötét van, sőt, a Nordaun sem működnek a közlekedési lámpák.