Egy különleges hétköznap

Marci kért egy napsütéses tengeres képet. Tessék! :) ez ma fél 3 és 3 között készült, az ulpán szünetében.


Amikor az ulpánra menet a thaiföldi kísérős nénit a kerekesszékben megláttam, és találkozott a tekintetünk, felderült az arca, és bólintással köszönt. Megörültem neki, és bólintással viszonoztam a köszönését, ahogy elmentem mellettük. Ez egy néhány másodpercig tartó, de szeretetteli kontaktus. Szeretnék minden nap találkozni velük.

Az ulpánról hazafelé jövet, három kamaszlány megszólított. Kértem, hogy angolul mondják. Pénzt gyűjtenek diszlexiás gyerekek számára. Van egy tömbjük, 5, 10 és 20 sékeles blokkokkal. Adtam 10 sékelt. Aztán később két tízéves forma fiú szólított meg. Ők is pénzt gyűjtöttek betegek számára. Mondtam, hogy ma már adtam, megköszönték, és mentek tovább. Én is. Gondoltam, micsoda hülyeség, hogy egy napon küldik ki a gyerekeket gyűjteni. Aztán egyszercsak az jutott eszembe, hogy milyen hülye vagyok, miért ne adhatnék megint. Megfordultam, a távolban éppen valakit leszólítottak, és várták, hogy előkeresse a pénzt. Futólépésben elindultam feléjük, és mikor odaértem, mondtam, hogy meggondoltam, adok 10 sékelt. Kicsit zavarba jöttek, de elfogadták a pénzt, és adtak róla elismervényt. Örülök, hogy még időben eszembe jutott.

Tegnap voltam tanulni a zsinagógában. Eli Wieser történetét olvastuk, hogy az imában hogyan is mondhatja azt, hogy nagy a Fennvaló a Holocaust után, az után, hogy a kiválasztott népét legyilkolják. Két régi rabbi története volt a párhuzam, akik a szentély lerombolása után lényegében ugyanezt a kérdést tették fel. Az egyik lehetőség kihagyni azt a részt, ami ellentmondásban van a személyes megéltekkel, a két régi rabbi ezt tette, a másik lehetőség másként értelmezni az adott szöveget, mint korábban. A tiltakozás vagy a korrigálás. Valahogy arra jutottunk, hogy a kettő egyszerre. Tiltakozás és újraértelmezés. Amikor újjáéled a nép a töredékeiben, akkor ez a nagyság. Amikor azt mondjuk a bencsoláskor, hogy megöregedtem, de nem láttam igaz embert megélhetésért koldulni, ez nem azt jelenti, hogy ne lenne igaz ember szegény, hanem hogy közbelépek, ha ilyet látok. Nem tudom visszaadni, főleg a hangulatát nem, mert volt valami felemelő a felismerésben. Talán ez segített abban, hogy időben újragondoljam, hogy adjak adományt a gyűjtőknek, anélkül, hogy erre gondoltam volna.

Tegnapelőtt is voltam tanulni a zsinagógában. Atyák tanításai. Most csak a hangulatát tudom visszaidézni, a megnyugtató felismerés örömét. Talán, ha majd eszembe jut, leírom, miről is beszéltünk.

Ma az ulpánon Oliviának fájt a feje. Fiatal, szinte gyerek még. Harmadik napja migrénje van, már bevett mindenféle gyógyszert, de nem múlik. Felajánlottam, hogy próbálok valamit tenni. Nem is értem, honnan vettem a bátorságot, hogy segítséget ajánljak. Bizonytalanul válaszolta, hogy jó. Később kiderült, nem szereti, ha idegen kéz matat rajta. Mondtam, hogy csak akkor, ha ő kéri. A második, tizenötperces szünetben kérte. Mögé álltam, megfogtam a homlokát. Feszesen tartotta a fejét. Aztán, ahogy érintgettem a vállát, nyakát, fejét, egyre inkább azt éreztem, hogy támaszkodik rám. Egyszercsak az volt az érzésem, hogy elaludt. Folytattam, egyik kezemmel tartva a fejét, másik kezemmel finoman érintgettem a homlokát, tarkóját, vállát, karját. Amikor végigsimítottam a szemöldökét, és a fülét csipkedtem, felébredt. Még nem volt teljesen ébren, de azt mondta, már alig érzi a fájdalmat. Forró volt a kezem, és a többiek azt mondták, piros az arcom. Amikor csináltam, alig érzékeltem a külvilágot. Volt már ilyen élményem, akkor is, amikor MET terápiát csináltam, meg néha akkor is, amikor terápiás ülést csináltam. Jó érzés, hogy a kezem tudott kicsit segíteni a feszültsége oldásában. Talán azért, mert már az első nap, amikor egymásra néztünk, éreztem a bizalmát.

Visszafelé jövet láttam, hogy nyugaton vörös az ég alja. Elindultam a tenger felé. Az úton végig fokhagyma szagát éreztem. Elkezdtem vágyni a fokhagymás pirított kenyérre. Amikor hazaértem, sütöttem magamnak naphalat, és tettem rá fokhagymát. Az alig 20 négyzetméteres lakásomat belengte a sült fokhagyma szaga. Nagyon elégedett lettem. Ettem citrommal, borssal meghintett fokhagymás, lisztben forgatott sült halat pitával, zöld kaporral. Otthon ilyet sose csináltam. Ez az én izraeli különlegességem.