Joszi azt mondja, örüljek, hogy itt vagyok, Magyarországon nagyon rossz dolgok történnek. A beszámolójából azt értem, hogy központosítják a médiát, és reménytelenség uralkodik. Amiket az interneten olvasok, leginkább képtelenségnek tűnnek. A kommunisták negyvennyolcas lelkes mindent-megváltoztatunk-arra-Minden este tízkor valaki hegyes sarkú cipőben trappol le a legfelső emeletről. Kinézek, amikor leér, és egy hihetetlenül magassarkú cipőben, fekete minibe öltözött, derékig érő aranyszőke hajú nő megy el mindig ugyanabba az irányba. Soha nem hallom visszafelé.
Az amerikai és közel-keleti kultúra keveréke ez itt. Amerikai abban, hogy biztos lehetek benne, hogy ha elég önérvényesítő vagyok, elérem, amit akarok, mert a rendszer ki van találva. Közel-keleti abban, hogy a rendszer tökéletlenül működik, rendezetlenség érzetét kelti, és kell a személyes kapcsolat is a kiszolgáláshoz.
Nem működött a bankkártyám a boltban. Két helyen próbáltam, nem sikerült fizetni vele. Bementem a bankba, ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültem, mint először. Középkorú férfi, bal fülében fülbevaló, nyegle gesztusokkal. Legelőször le akart rázni, de a főnöke nem engedte. Mondtam most neki, mi a gondom. Mondta, persze, elértem az 500 sékelt, és arra állította be a felső határt. Dühös lettem, hiszen ezerben állapodtunk meg. Mondta, felemeli ezerre. Nekem ez nem volt elég. Megállapodtunk kétezerben. Aztán mondtam, legyen háromezer a határ. Mondta, hogy jó. Tisztára, mint a vicc a nyusziról és a halállistáról.
A telefontársaságnál nem vették le a pénzt. Kaptam üzenetet, héberül. Felhívtam a megadott számot, mondta néhány perc héber beszéd után, hogy angolhoz nyomjam meg a négyes gombot, megnyomtam, folytatta héberül. Kipróbáltam háromszor, ugyanaz történt. Elmentem a Dizengoff centerbe az Orange irodába, ott a lányka javasolta, hogy próbáljam ki mégegyszer. Dühös lettem, nem hülye vagyok, csak héberül nem tudok. De így se tudott mit csinálni, ők csak eladnak, nem ügyfélszolgálat. Először ideges lettem, nem szeretem a rendezetlen helyzeteket. Amikor Cipi mondta, hogy "do your best, fuck the rest" akkor megnyugodtam. Majd megoldjuk. Yael felajánlotta, hogy elvisz az ügyfélszolgálatra. Hétfőre beszéltük meg, aztán vasárnap telefonált, hogy mégse jó, menjünk szerdán, ha nekem az is jó. Az első, félbemaradt tiltakozó mozdulatom után mondtam, hogy rendben, menjünk szerdán. Meglátjuk, mi lesz!
Tegnap vettem cserepes növényt a fürdőszobámba. Mindig is vágytam virágos fürdőszobára, most meglesz! Kiválasztottam egy sötétbordó apró mikulásvirágot, és beálltam a pénztárhoz. Három külföldi férfi állt ott teli kosarakkal. Úgy álltam, hogy jól lássanak. Az elsőnek már blokkoltak, a középső férfi mutatta, hogy álljak elé. Megköszöntem, és a kezébe nyomtam a virágot, hogy elő tudjam keresni a pénzt. Elnevette magát. Amint kész volt a blokkolással, a pénztáros elkérte a virágot, odaadtam a pénzt, közben az első férfi nem a saját dolgait pakolta, hanem nekem vett egy szatyrot, és segített betenni a virágot. Hálásan megköszöntem nekik, és boldogan elszáguldottam. Éljen, egy szót sem szóltam, mégis lelkesen segítettek! Úgy látszik, a határozottság sugároz.
Felhívott Moti. Kedves hangja van. Héberül kezdtük, de mondott valamit, amit nagyon meg akartam érteni, és angolra váltottam. Aztán felváltva beszéltünk angolul, héberül. Nekem jobb az angolom, neki jobb a hébere. Holnap találkozunk.
Abból látszik, hogy egyre jobban otthon érzed magad, hogy egyre kevesebb bejegyzést írsz. :)
VálaszTörlésDe azért írj többet, mert kíváncsiak vagyunk! :)
Jó, akkor ma írok.
VálaszTörlésAzért írok kevesebbet, hogy jobban bennemaradjak, amiben vagyok, ne az forogjon a fejemben, hogy ezt hogy fogom megírni. :)
Meg tartok tőle, hogy unalmassá válik.