2011. február 3., csütörtök

Zajlik ...

Tegnap elmentem az orvoshoz. Öt percre van innen a rendelő, kis utcáról kis teraszra lép az ember, onnan a kis váróba. A váróban egy íróasztal, ott ül az aszisztens, a falakon festmények, a földön virág és kb. nyolc szék. Egy középkorú nő ül már ott, akinek azt mondja az asszisztens, hogy nem ma kellett jönnie, hanem holnap. Kiderül, hogy a nő nem tud sem héberül, sem angolul, csak oroszul. Valamit meg akar beszélni az asszisztenssel, de nem értik egymást. Dühösen elmegy. Valamiért SzTK érzésem van. Hiába a sokkal igényesebb környezet, mégis. Aztán bejutok az orvosnőhöz, aki kikérdez, és beviszi az adataimat a gépbe. Kérdezi, hogy dohányzom-e, mondom, hogy naponta ötöt, és nagyon büszke vagyok magamra. Amikor a végén megkapom a lapokat, akkor látom, hogy beírta: tobacco use disorder. Bár mondhatta volna, hogy ugyan már hülye tyúk, miért nem hagyja abba teljesen, nem, hanem beírt nekem egy disorder-t. Mit mondjak, nem örültem neki. Nem szeretem a disordereket. Adott egy listát szemorvosokról, és javasolta, ha nem boldogulok, az asszisztens majd segít. Kifelé menet kérdeztem az asszisztenst, de azt válaszolta, nincs ideje, hogy segítsen. Dühös lettem, elindultam kifelé. Akkor utánam szólt, hogy menjek be a Makkabi irodába, ők fognak segíteni. Amikor kiértem az utcára, szerencsétlennek éreztem magam, magamra hagyottnak. Aztán amikor az ulpánon megint sokat röhögcséltünk, akkor elmúlt.

Tegnap a házibácsi felhívott, hogy jön a pénzért. Odaadtam neki, és mondtam, hogy javítsa meg a fürdőszoba-ajtót, mert nem csukódik, és a konnektort, mert kilóg a falból. Először azzal próbálkozott, hogy kulccsal zárjam az ajtót azon az oldalon, ahol be akarom csukni, de mondtam neki, hogy mindkét oldalon akarom csukni. Ma eljött, és megcsinálta mind a kettőt.

Egyre jobban zavar, hogy nem értem a híreket, és az elemzéseket. Itt azt mondják, az az igazán érdekes, ki lesz Mubarak után. Ha a Muzulmán testvérek, akkor baj van.

Jöttem vissza Givatajimból, vártam a megállóban. Egy nagyon idős asszony helyet mutatott maga mellett a padon, hogy üljek le. Nem akartam leülni, idegesített, hogy el fogok késni az ulpánról. Megjegyezte, hogy nincs türelmem. Erre leültem, és beszélgetni kezdtünk. Mikor megtudta, hogy friss bevándorolt vagyok, azt a tanácsot adta, hogy ehhez az országhoz türelem kell. Ettől meg is nyugodtam. Végigbeszélgettük a közös útszakaszt, ő angolul, én angol-héber keveréknyelven. Annyira akart segíteni, hogy bár igen nehézkesen mozgott, előrement a sofőrhöz, és tőle kérdezte meg, hol kell leszállnom, hiába mondtam neki, hogy majd eligazodom. Egy másik, középkorú nő közben megkérdezett engem, majd mondta, hol szálljak le. Leszállt a néni, aztán integettünk egymásnak. Amikor leszálltam, a sofőr elmondta, hogy merre menjek. Azt hiszem, héberül mondta.

Tényleg elkéstem. Amikor beértem, éppen a lusta és szorgalmas szót gyakorolták, ahogy beléptem, a tanár megkérdezte a népeket, hogy én lusta vagyok-e vagy szorgalmas, persze fogalmam sem volt, hogy mit mondanak rám. Aztán kiderült, hogy mindenki szorgalmasnak gondol, egyvalaki akarta azt mondani, hogy hétközben szorgalmas, szombaton lusta.Ebben van valami.

Ma az ulpánon szidták az ultraortodoxokat. Rémtörténeteket meséltek. Dühös lettem, próbáltam tiltakozni, de ettől még inkább meg akartak győzni, úgyhogy abbahagytam, és kivártam, amíg elhal a téma. Nem akartam hallani, még akkor sem, ha igaz.

10 megjegyzés:

  1. amikor én azt az egy évemet izraelben éltem (1990), akkor az első két szó, amit megtanultam: "szávlánut" - türelem, és "jihje beszéder", azaz rendben lesz. 19 éves fejjel másképpen vár az ember és másképpen vár el. - nekem izgalmas volt, mert elötte sose voltam kollégista, és sosem voltam vallásos. minden nap valami újat találtam. szóval: ila, szávlánut, jihje beszéder...

    VálaszTörlés
  2. Igen, a néni is azt mondta, hogy a szavlanut a legfontosabb szó itt. Aztán a bankban használtam, amikor hosszan nem tudták összehozni, hogy kapjak sms-t a pénzmozgásokról. Mondtam, hogy jes li szavlanut.

    A jihje beszédert eddig még csak tőled hallottam. De jó. :)

    VálaszTörlés
  3. fú, ez az öreg nénis sztori, ez nagyon kedves, lehet benne valami:o)

    VálaszTörlés
  4. Ugye??

    Sábát sálom lekulám!

    VálaszTörlés
  5. Miért zavart, hogy szidják az ultraortodoxokat?
    Fura azt olvasni, hogy dühös leszel, hiszen te nem vagy az, "csak" vallásos.
    Meg azt olvastam, hogy az egyiptomi Muzulmán Testvériség nem (annyira?) szélsőséges, mint máshol...de persze a hatalom bárkiből ki tudja hozni a legrosszabbat :S

    VálaszTörlés
  6. Azt hiszem, attól lettem dühös, hogy pont az ultraortodoxokról beszélnek, pedig annyi más irányzatról is lehetne, de talán még inkább attól, hogy a nyelvi korlátaim miatt nem tudom kifejezni magam. Az biztos, hogy a nagyon szekuláris és nagyon ortodox ellentét előjött.

    Igen, én is azt olvastam, hogy nem annyira szélsőségesek, de azt is, hogy zsigerből utálják a zsidó államot, így nem lehet tudni, hogy mi lesz.

    Most hallottam, hogy Mubarak lemondott. Kezdődhet az izgalom!

    VálaszTörlés
  7. Most azt hallom, lehet, hogy mégse.

    Mindenesetre: http://atv.hu/kulfold/20110204_muzulman_testveriseg_nincs_izrael

    VálaszTörlés
  8. http://www.jweekly.com/article/full/60723/unrest-in-egypt-could-destroy-decades-of-peace-with-israel

    VálaszTörlés
  9. Annó, amikor elkezdtm az Amdocs-nál dolgozni, azt mondták, hogy a legfontosabb szó amit tudnom kell az a balagan és a rega. Úgy tűnik minden "társulásnak" megvan a saját legfontosabb szava.

    A nénit küldték neked. Vigyáznak rád....

    VálaszTörlés
  10. Ezeket hallottam én is legelőször annyit ismételni, hogy megjegyeztem. Ha belegondolunk van kapcsolat a négy szó között.

    A néni mint üzenethozó (angyal). Most, hogy mondod, tényleg! :)

    VálaszTörlés