2011. február 11., péntek

Vendég ...

Találkoztam az első csótányommal. Nem rázott meg annyira, mint számítottam rá. Tudtam, hogy be fog következni ez a találkozás. Évekkel ezelőtt már láttam egyet az utcán, egyet valakinek a fürdőszobájában, és egyszer akkor még egy sovány patkány is jött velem szembe. Így számítottam rá, és féltem tőle. Most amikor hazajöttem, egy lap volt a kapun, héberül, és az a szó latin betűkkel, hogy poison. Valószínűleg csótányirtás volt, és ez kényszerítette ki a rejtekhelyéről a fürdőszobámba. Leütöttem a szemeteslapáttal és kihajítottam az ablakon. Akkor még élt.

Szerdán telítődtem. Egész nap émelyegtem. Nem tudok több ingert, újdonságot, héber szót befogadni. Így sem este, sem reggel nem kapcsoltam be a TV-t. Arra törekedtem, hogy minél több időt töltsek itthon. Csütörtökre elmúlt, megint szívesen tanultam. Még mindig meglep, mennyi élvezettel csinálom a leckét, és örülök, amikor kész van. Középiskolás koromban a matekleckével voltam így. Mindig annak álltam neki legelőször, volt egy rutinérzetem, és mégis örültem az eredménynek. Ez most is biztonságnyújtó rutin.

Tegnap zuhogott az eső. Felvettem a hegesztett esőkabátomat, így csak az alsó lábszáram lett vizes, és a gurulós cipőmbe szivárgott be a víz, amikor átkeltem a hömpölygő vizen járdától járdáig. Az órán fázott a lábam, próbáltam melengetni. Majdnem mindenki vizes lábbal érkezett. Az egyik lánynak az utcán valaki adott két műanyag szatyrot, hogy húzza fel a cipőjére, egy másik lánynak egy idegen adott egy esernyőt, hogy ne ázzon annyira. Elámultam, micsoda figyelmesség!

Este Vikivel találkoztam. Elmentünk vacsorázni egy egyszerű, kóser étterembe. Jó volt őt látni, örülni egymásnak, beszélgetni az itteni életről, az otthoniról. Aztán itt aludt. Ő az első igazi vendégem. Le volt döbbenve, hogy az otthoni lakásból idejöttem. Kérdezte, nem vagyok-e itt magányos, mondtam, hogy nem. Amikor reggel elment, akkor éreztem magányt. Nekiálltam takarítani. Aztán csináltam magamnak zabkását, gyümölccsel, tejjel, mézzel. Most tisztaság van, és jóllakott vagyok. Kint süt a Nap, hallom a madarakat, és valamelyik szomszéd lakásból arab hangzású zenét.

Ma elmegyek Yonáékhoz Afula mellé egy kibucba, velük töltöm a szombatot.

3 megjegyzés:

  1. Azért örülök, hogy ehhez a bejegyzéshez nem a csótányt fotóztad le... :)

    VálaszTörlés
  2. Hogy ez eszembe se jutott! Na, next time!

    VálaszTörlés
  3. Ezt kaptam valakitől a levelem után:

    http://www.bronxzoo.com/name-a-roach/

    :)

    VálaszTörlés