A szépirodalom a szeretet különböző fajtáit írja le különböző életkorokban. Ezekből többnyire az a gyanúnk keletkezik, hogy csak felnőttkorban van gondoskodó szeretet, és csak kamaszkorban vagy kora felnőttkorban van szenvedélyes szerelem. Nos, ezeket a sémákat félretehetjük.
Egyszer közeli ismerősöknél ebédeltem, majd elvonultam lepihenni. A két és féléves kislányt akkor engedték először nem rácsos, “nagy” ágyban aludni. Izgatottan jött-ment az ágya és az én heverőm között. Úgy tettem, mintha aludnék, hátha ettől megnyugszik, de nem ez történt. Ide-oda rohangált, és sorban odahozta nekem a számára az alváshoz szükséges kellékeket: a cumisüvegét, a cumiját, és a puha, marokra fogható állatkát. Gondoskodott rólam, a jó alvásomról. Szeretett.
A gondoskodó szeretet adásának igénye megmarad egész életünk során - de csak ha mi is kapunk eleget másoktól. A kívülről igényelt gondoskodás mértéke személyenként és időnként különbözik. Ahogy öregszünk, sok tekintetben önellátókká válunk, ugyanakkor jobban megtanuljuk az igényeinket kifejezni.
Abban a kultúrában, amelyikben az erő és a gyorsaság számít, az öregek fölöslegesek. Abban a kultúrában, amelyikben a bölcsesség érték, az öregek fontosak. Így könnyebben maradnak fiatalosak, nem sietnek meghalni. Nekem úgy tűnik, Izrael a második csoportba tartozik. Itt a korosabbak többnyire energikusak és igényes a külsejük. Az egyik legszebb nő, akit itt láttam, ötvenöt felé jár, karcsú, hosszú fekete haja van, és csak finom szarkalábai árulják el, hogy érett korban van.
Nemrég olvastam egy nemzetközi vizsgálatról, amely azt mutatta ki, hogy az ötven év felettiek a legelégedettebbek az életükkel. Ilyenkor már jó esetben megteremtették a szükséges anyagi feltételeket, felnevelték a gyerekeket, örömmel vállalják fel kötelezettségeiket, jó esetben a betegségek még nem zavarják mindennapi életüket.
Ha megengedjük magunknak, hogy idősek legyünk, nem akarunk a fiatalokkal versenyezni külsőnkben, akkor az öregedés gazdagít. A testünk öregszik, a lelkünk nem. Aki hatvan éves, az meg tudja élni a kisgyerek örömét, a kamasz szerelmét, a felnőtt szeretetet, az érett kor bölcsességét. Ha nem félünk attól, hogy megszólnak, teljesebb életet élhetünk, mint fiatal korunkban. Kilencvenöt éves barátomnak mondtam, hogy cikket írok az ötven fölötti szeretetről, szerelemről. Évődve kérdezte, hogy mikor írok a nyolcvan fölötti szerelemről.
A szexualitás nem a termékeny kor kezdetével kezdődik, és nem is ér véget azzal. Szinte minden testi kontaktusban van erotika. Ez azonban legtöbbször annyira enyhe, hogy nem tudatosul, csak azt vesszük észre, hogy kellemesnek találjuk a másik embert.
A termékeny kor nőknél negyvenöt éves kor körül ér véget, férfiaknál jó esetben sokkal később. Ugyanakkor a képességünk a szerelemre és erotikus örömökre tovább tart. Voltak és vannak olyan nyolcvan fölötti kedves barátaim, akik élvezettel flörtölnek kedves, számukra fiatal, már akár nagymama-korú nőkkel is. A szexualitás továbbra is jelen van, ám elvesztette azt a sürgető nyomást, ami a fiatalabbakat ágyba kergeti, gyermek-nemzésre készteti. Érettebb korban felfedezhetjük, hogy erotikus érzések az egész testen előidézhetők, nem korlátozódnak a nemi szervekre, és egy finom érintés, kedves hang, röpke simogatás is kiválthatja őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése