Ma milyen nap van?

Az eddigi vendéglátómmal...

Tegnap este annyira fáztam, hogy gondoltam, ha a szomszéd szoba még mindig üres, átköltözöm. Hátha a három ablak a három falon nem engedi, hogy átmelegedjek.

Ma megjött a pénzem a magyar bankszámláról. Bementem a bankba, hogy kivegyem, amennyit fizetnem kell a tulajdonosnak. Elég hosszadalmas volt, még át is kellett váltani, és a magyar forint számkódja nem volt kéznél. Úgy látszik, nem sokan akarnak forintot sékelre váltani. Sebaj, időben mentem, nem siettem. A végén az ügyintéző elnézést kért. Elámultam, és a létező legkedvesebb mosolyommal mondtam, hogy semmi gond.

A tulajdonost felhívtam, mondtam, megvan a pénz, jöhet. Annyira kedves volt, amikor felvette a telefont, mintha régi jó ismerősök lennénk. A szobában elcsodálkozott, milyen otthonossá tettem. Kiderült, hogy nem ő a tulajdonos, és ő kifizette előre, mert biztos volt abban, hogy fizetek, az első percben látta. Visszaadtam az edényeit, mondván, kósert tartok. Újabb jó pont. Előjöttem a másik szoba igényemmel. Mondta, hogy itthagyja a kulcsot, hogy tudjak gondolkodni, akár ott is alhatok. Amúgy ugyanannyiért adja, mint ezt. Eddig olcsóbbnak mondta. Azóta jövök-megyek a két szoba között, hogy megérezzem, melyiket szeretem jobban. Átvittem az ágytakarót, hogy azzal hogy néz ki. Jobban. Ráfekszem az ágyra, hogy kényelmesebb-e. Nem tudom. Tök hülye vagyok, hogy csinálom magamnak az újabb döntéseket.

Az ulpánon gyakoroljuk a maradni szót. A tanárnő egyenként mindenkit végigkérdez, hogy marad-e Izraelben. Ki azt mondja, hogy igen, ki azt, hogy nem tudja. Hozzám ér, és mielőtt megkérdezné ugyanazt a kérdést, azt mondja, hogy ugyan nem tudja, de úgy érzi, hogy én akarok maradni. Olyan jó, amikor kívülálló állapít meg valamit, amiben annyira benne vagyok nyakig, hogy nem veszem észre.

Elmentem Szilviával találkozni, és menet közben beugrottam a Dizengoff centerbe, hogy vegyek fakanalat és merőkanalat. A múltkor Julinak vettem ott 10 sékelért, és ma máshol 30-ért láttam. Eltévedtem, nem találtam meg a boltot. Találtam másikat, de ott is drága volt. Sehol nem láttam információs táblát vagy információs pultot. Oké, nem sürgős, majd megyek máskor, amikor ráérek. Előbb-utóbb meg fogom találni a boltot.

Szilvia elhozta a HTC telefonomat, hozzá a leírást. Most már csak meg kell találnom a bekapcsoló gombot. Ha van eszük, nem kell a kézikönyvet végigolvasnom hozzá. Különben csak akkor fogom tudni bekapcsolni és használni, amikor András vagy Pisti elmondja egészen alaposan, képszerűen.