2011. január 30., vasárnap

Vasárnap mint hétfő

Pénteken a rabbinál vacsoráztunk. Voltunk vagy húszan. Juli tiszteletére mondott valamit, és aztán kérte a jelenlévőket, hogy mondjanak neki áldást. Csak keveset értettem, de mégis felemelő volt, ahogy egymás után megszólaltak az emberek, mondtak valamit, aztán a többiek áment mondtak. Most már tudom néhányuk nevét is. Egy idősebb férfi ragaszkodott hozzá, hogy héberül beszéljek, és leteremtette azt, aki angolul szólt hozzám, mondván, nekem gyakorolnom kell a hébert. Szombaton az egyik nő, aki ott volt a vendégségben, odament Julihoz, és javasolta neki, hogy ő vigye körül a Tórát a női részben. Ez nagyon kedves gesztus volt. Most kezdem érezni, hogy megismernek, van itt helyünk. Most már mosolyogva köszönnek azok, akikkel valamennyi kontaktus volt. A kiduson sólet volt. Krumplis babos sólet, hús nélkül, de hasonlított az otthon megszokotthoz.

Fura módon itt is van olyan, aki távolról jár ebbe a zsinagógába. Kérdeztem, hogy miért, mondták, hogy a rabbi miatt, a közösség miatt, az éneklés hangulata miatt. Egy idős nő Givatajimból gyalogol ide és vissza, az legalább egy óra.

Szombaton betettem a már egy hónapja nem használt kontaktlencsét, és valami történt a szememmel. Ha rajtam van a szemüveg, akkor a jobb szememmel látok homályosan, ha leveszem, akkor a ballal. Olyan, mintha rossz szemüveg-lencse lenne a szemem előtt. Basszus, ez most pont nem hiányzott. Lehet, hogy el kell mennem orvoshoz, de ahhoz be kell jelentkeznem valahova. A betegbiztosításom megvan, csak nem jelentkeztem még be konkrét helyre.

Tegnap Amit kivitt Chenékhez, és közben héberül beszélgettünk. Nagyon elégedett volt. Én is meglepődtem, hogy könnyebben jutnak eszembe a szavak, mint gondoltam volna. Ha nem értettem, amit mond, elismételte lassabban. Élveztem a vendégeskedést, gyönyörű tágas lakásban egy kis településen, és kedves háziakkal. Yaellel teljesen belemerültünk a beszélgetésbe, Gestalt terápia-képzést akarnak indítani, és keresgélik az útját, hogyan. Mondtam, hogy nagyon szívesen segítek, legalább hasznosnak érzem magam. Ráizgultam arra, hogy besegítsek egy itteni Gestalt képzési rendszer kiépítésébe. A kicsi lányukkal is összehaverkodtunk, óvatos közeledéssel, kevés érintéssel, de amikor elmentünk, elköszönt tőlem. Chent mindig is szerettem, amikor egy csoportban voltunk az Isragic tréningeken, most már a családjához is van kapcsolatom.

Meglep, hogy különböző emberek mennyire más érzéseket hallanak ki az írásaimból. Van aki szomorúságot, van aki derűt, más súlyosnak érzi. Valószínűleg mind benne van, és hol az egyik erősebb, hol a másik. Ma a hastánc-tanáromtól kaptam egy emailt, azzal kezdte, hogy "te arany asszony, mi van veled?" Jó volt visszagondolni az órákra.

Most esik az eső. Délután a szünetben kimentem a tengerhez, viharos szél fújt, hatalmas hullámokkal, és a szám széle sós lett. Nagyon jó volt állni a szélben, és nézni a hullámokat. Pihentető. Aztán visszamentem az órára. Rettentően élvezem a tanár humorát, a szeretetteli, nem bántó gúnyt, ahogy a kérdéseire a mi kezdetleges válaszainkat értelmezi. Csak a már tanult szavakat használja, amikor behoz egy új szót, megmondja angolul, oroszul, románul, és felírja a héber szót a táblára. Következetesen gyakoroltatja a tanult szavakat, végigmondatja a mondatokat. Mindenkit megszólaltat. Engem kevesebbet, akik kevesebbet tudnak, azokat többet. Ha kérdezek valamit, kivárja, mire megszerkesztem a mondatot. És vicces történeteket mesél a saját életéből. Nagyon kell figyelnem, hogy megértsem, talán ezért is fáradok el annyira. Figyelem, koncentrálás minden pillanatban.

4 megjegyzés:

  1. ohhh, kezdesz belelendülni az életbe.... ברוך ה'...

    VálaszTörlés
  2. Lehet, hogy az unión kívül is van élet??

    VálaszTörlés
  3. mondtam én, hogy nagyon jól tanítanak :).
    a tenger!
    az nagyon hiányzik...
    hajrá Ila!
    és a gestalt - hát ez is nagyon jól hangzik.
    ez az Amit fiú vagy lány?

    VálaszTörlés
  4. Ja, ja, mondtad. :)

    Ez az Amit fiú.

    VálaszTörlés