Szombat

Ez itt a Cica nevű macska, akivel osztozunk a lakáson.

Pénteken este és szombaton délelőtt voltunk zsinagógában. Péntek este a földszinti teremben voltunk, vittem a Hari bácsitól kapott 120 éves imakönyvemet, amiben még Ferenc József és neje egészségéért való áldás is van. Előre ültünk. Megint énekeltünk, és ez jót tett a lelkemnek. A rabbi az egyik öröméneknél ugrált jókedvében. Mire hátranéztem, tele volt a női rész, voltak vagy 50-en, többségében fiatalok. Amikor áramlott ki a nép, a nagy előtér tele volt.

Hazajöttünk, vacsoráztunk. Hiányzott Kon. Jó volt, hogy a múltkor itt volt. Kilenckor lefeküdtem, reggel nyolckor ébredtem. Megint álmodtam, és egy részére emlékeztem. Egy magas férfi állt előttem, előtte talán vitánk volt, és azt mondtam neki, hogy levágom az ujjai végét. Odatartotta, és ollóval vagdostam. A mutatóujja, gyűrűsujja és kisujja könnyen ment, de a középső ujjával nem boldogultam. Nyeszeteltem, de nem tudtam átvágni. Láttam, hogy fáj neki, és nem akartam több fájdalmat okozni. Megakadtam. Nem tudtam, mit csináljak. Ekkor felébredtem. Megint egy félbemaradt álom.

Ma ugyanabban az épületben az emeleti imaterembe mentünk, ott később kezdődik a szertartás. A konyhába mentem először vizet inni, volt ott egy kicsi, öregedő nő, elől két foga hiányzik, kicsit mintha fogyatékos lenne. Salátát készített, és nagyon kedvesen ajánlgatta, hogy igyak teát vagy kávét, és héberül magyarázta, hogy ő csinálja a salátát, fokhagymát is tesz bele, meg ilyeneket. Először mindig angolul válaszoltam, de aztán valahogy előszedtem a héber szavakat. Nagyon kedves volt, mindenáron azt akarta, hogy egyek vagy igyak valamit. Ittam meleg vizet, aztán bementem az imaterembe.
A szertartást nem a rabbi vezette, azt hittem, ott sincs. A Tóraolvasás után jött elő valahonnan hátulról, és vezette tovább.

A teremben középen gurulós Tóraállvány, gurulós függönyös paraván végig a terem hosszában, egyharmad rész a nőknek, kétharmad a férfiaknak. Székek és asztalok minden második-harmadik széksor előtt. Amikor vége a szertartásnak, félregurítják a paravánokat, körbe a falhoz teszik a székeket, középen hagynak két asztalt, a fehér abrosz fölé műanyag fóliát tesznek, és behozzák a kaját. Humusz, hering, céklás torma, uborka, gefillte fisch, makréla, keksz, süti, kóla, víz. Az asztal körül állva eszünk. Megint úgy eszem, mint aki ki van éhezve. Amikor már eléggé jóllaknak az emberek, valaki jelzi, hogy csönd legyen, akkor mindenki leül, és jön a tanítás. A Tóraszekrény mellett ültem le, középkorú, őszes hajú férfi állt a a közelemben, ő beszélt. Persze semmit nem értettem belőle, olyan érzésem volt, mint kisgyerekkoromban lehetett, amikor felnőttek beszéltek körülöttem, és nem értettem őket, de éreztem, hogy minden rendben. Nem zavart, hogy nem értem őket, néztem az embereket. Aztán beszéltem a rabbival, mondta, hogy háromszor egy héten esténként van angol nyelvű tanítás, nézzem meg kint a táblát. Azt hiszem, ha nem leszek iskola után kimerült, elmegyek valamelyikre.

Pénteken délben megnéztem három lakást, ugyanabban az épületben. Közel van a Nordauhoz, Tel Aviv legdrágább részén, kis, csendes utcában. Az egyik egy szoba, kb 15 nm, fürdőszoba káddal, a fürdőszobának nagyobb az ablaka, mint a szobának, konyha nincs, van szekrény, ágy, asztal, rajta edények, és egy grillsütő. 2500 sékel, benne a helyi adó, közös költség, a tulaj szerint van wifi. A másik emellett van, kb. 18 nm-es szoba, három falán ablakkal, és egy pici, sötét fürdőszoba. Szintén nincs konyha. Ez 2550 ugyanazokkal. Az ulpán idejére, öt hónapra adná ide nekem, ami jó, márminthogy nem kell egy évre elköteleznem magam. A harmadik lakás egy emelettel feljebb van, két szoba, saját fürdőszobával és közös nappali, benne konyha, egyelőre ez a lakás is üres. Abból az egyik szobát, fürdőszobát és a közös részt 3000-ért adja. Garanciának kér még két havi díjat. Amikor kérdeztem, hogy mi a garancia arra, hogy nem megy el a pénzemmel, ugyanazt mondta, mint egy előző tulajdonos, hogy bent vagyok a lakásban. A pasi olyan gyors beszédű, hogy semmit nem tudtam felírni, és sötét bőrű. Budapesten cigánynak nézném. Lehet, hogy jön elő belőlem a rasszista énem. Aztán felhívtam a Szochnut jeruzsálemi képviselőjét, mert úgy emlékeztem, hogy megnézi a szerződést, hogy nem csapnak-e be, de mondta, hogy nem nézi meg, azért mondott egy-két dolgot, hogy mire figyeljek. Aztán megkértem Ai-t, hogy nézze meg ő a szerződést. Elvállalta, de azt hiszem, kezdi fárasztani az, hogy nekem segít lakást keresni. Vagy én kezdek fáradt lenni a kereséstől.

Andrisom segített még pénteken olcsó híváshoz jutni, de nem jutottunk előbbre, valahogy nem sikerült, ráadásul még veszekedtem is valakivel, akivel pedig fontos nekem a kapcsolat. Ez már sok volt nekem egy napra. Jó érzés volt, amikor kikapcsoltam mindent, és nagyon megnyugodtam, amikor gyertyát gyújtottam, mindent elengedtem. Istenem, ez a zsidó szombat nagyon ki van találva!

Amikor ma hazajöttünk a zsinagógából, feltettük a kaját melegedni, és elmentünk a tengerpartra sétálni. Láttunk szörfözőket, pedig most hideg lehet a víz, bár süt a nap, de fúj a szél. Hatalmas fehér hullámok vannak. Lesétáltunk megint oda, ahol táncoltak a népek. A koreográfus kopasz férfi, a mozgásán látszik, hogy balettos volt, és valószínűleg meleg. Nagyon használta a teret, nem takarékoskodott a mozdulatokkal. Mikor meglátta, hogy nézem, egymásra mosolyogtunk. Kicsit nekem táncolt.

Délután megint aludtam. Ez igazi pihenőnap volt. Kezdek kevésbé izgulni attól, hogy fogok-e lakást találni. Amikor kiment a szombat, leültem hébert tanulni az új könyvemből. Holnap délután lesz héberórám.