2011. január 27., csütörtök

Mindjárt szombat ...

Azon gondolkoztam, hogy kinek lehet érdekes a blog. Arra jutottam, hogy azoknak, akik forgatják a fejükben az alijázás gondolatát, és akiket én személyesen érdeklem. Aztán megláttam a Sófár listáján a blogot. Egy napig gondolkodtam, hogy ez jó-e vagy nem. Ma kértem Attilát, hogy vegye le. Nagyon személyesen írok, az belefér, hogy olyanok olvassák, akik ismernek, vagy a barátaim, rokonaim ismerősei, de nem akarom, hogy írás közben zavarjon, hogy a teljesen ismeretlenek mit vesznek ki belőle.

A kép a termet ábrázolja, amikor még csak egyedül vagyok. Az utóbbi napokban nem késtem. Aki késik, azokkal a tanár azt gyakoroltatja, hogy tudják mondani, hogy sajnálom, hogy elkéstem, bejöhetek-e. A második mondat már megy, az elsőnek a szavai még nem jutnak eszembe. Így inkább pontosan érkezem. A gyakorlás értelme az, hogy a tanfolyam végén lesz vizsga, és abban lesz helyzetgyakorlat. Az egyik helyzet az, hogy elkésik valaki. Több időt kell arra fordítanom, hogy itthon tanuljak. Amennyit most tanulok, nem elég. Majd rájövök, hogy tudom megcsinálni. Az iskola után nincs erőm tanulni, és nem akarom erőszakkal rávenni magam. Nem akarom, hogy az élvezete elvesszen.

Tönkrement az óraszíjam, Juli mondta, hogy az Ibn Gvirol úton van órás, így arra mentem. A Gizengoffon menyasszonyi ruhaboltok váltják egymást, a Ben Jehudán szőnyeges, fodrász, szőnyeges, fodrász, fodrász, szőnyeges, az Ibn Gvirolon sokkal vegyesebb a kép. Kis boltok és kis műhelyek.

Reggel és délelőtt rosszul lélegzem. Megfigyeltem, hogy főleg akkor, amikor leckét csinálok. Úgy látszik, nagyon igyekszem, nagyon meg akarok felelni. Kiváncsi vagyok, mikor múlik el.

Ma kitakarítottam. Ez nem nagy ügy, kiráztam a szőnyegeket az ablakon, letöröltem a kevés porosodó felületet, és felmostam a követ. Amikor a szőnyegeket ráztam, a helyi denevér, amelyik az utca két oldalán lévő fák között röpköd, kitért a szokott útjáról, mintha a szőnyegrázás vonzotta volna. Reméltem, hogy nem repül nagyon közel.

Skype-on beszéltem a tavalyi coaching schoolos csoport néhány tagjával. Ők ott az iroda közelében, én itt. Jó volt érezni a közelségüket.

Holnap gulyáslevest főzök. Ezt tudom. Minden más bizonytalan.

2 megjegyzés: